2010. június havi archívum

Lehet más a légkondi

Örök vita minden nyáron a kollégákkal, hogy bekapcsoljuk-e a légkondit az irodában vagy sem. A mélyzöldek hangosan ellenzik, és felforrnak a dühtől meg a melegtől, a hidegimádók pedig baltával törnének át az erdőn is, csak hogy eljussanak a kapcsolóig. Idén nyáron eddig nem nagyon jött elő ez a téma, egész békésen telt is eddig az idő. De most mintha mégis itt lenne a kánikula, készülnek is már a csapatok. De van egy jó hírünk, ami talán összezilálja kicsit a frontokat, és akár pontot is tehet az örök vita végére: ördögtől való-e a légkondi?

Koreában ugyanis már rájöttek arra, mit tehetnek azok, akik nem bírják a hőséget, de azért gondolnak a környezetükre is. Ha pl. valakit a Balaton helyett üvegfalú, napsütötte irodába kényszerít a környezet- és energiatudatos építész. A megoldás a napelemes hibrid öko-légkondi! A dolog meglepően egyszerű, csoda, hogy eddig még senkinek sem jutott az eszébe.

Az LG terméke elsőre hagyományos légkondinak néz ki, ám a kültéri egységre egy napelemet szereltek, ami 70 W/h áramot termel, ennyivel járulva hozzá a készülék fogyasztásához. Első hallásra talán nem tűnik nagynak ez az érték, hiszen egy átlagos légkondi áramigénye több száz W/h-ról indul. Mégis, a napelemes klíma egy jó kezdet lehet. Ha tömegesen elterjedne a hazai lakó- és középületeken, az egész országban jelentősen visszaesne az áramfogyasztás. Ilyen például valószínűleg nem lenne többet. De legalábbis nem a légkonditól.

És megérezné a csökkenést környezetünk is. A koreai gyártó szerint ugyanis a napelemes hibrid rendszer 10 év alatt 212 kg-mal csökkenti a kibocsátott széndioxid mennyiségét. Ha máshogy nézzük, ez 780 fenyőfának felel meg. Tíz év múlva tehát ennyivel több fa alatt hűsölhetünk majd, és talán annyival is kevesebb légkondira lesz szükségünk.

A hírért és a képekért köszönet az Akihabara News-nak

Parkolás – lehet zölde(bbe)n is

A parkolás egy olyan kérdéskör, amiről ritkán van szó zöld összefüggésben, pedig a tudatos tervezésnek óriási jelentősége lehet. Az Urban Land Institute mindenesetre már 1948-ban a belvárosok egyik legfőbb problémájaként definiálta a parkolás kérdését. Donald Shoup, az UCLA várostervező professzora májusban a parkolás problémájának megoldására mutatott be egy környezettudatos megoldási javaslatot. Természetesen javaslata az Egyesült Államokra vonatkozik, de részletei bárhol átültethetőek.

Személy szerint túl sok spanyolviaszt nem fedeztem fel a javaslatokban, de összefoglaló javaslatcsomagnak megteszi.

Mindenekelőtt a “nem utcán történő parkolást” szabályozó törvények enyhítését javasolja. Azaz: ne legyen ennyire erősen szabályozva, hogy mennyi parkoló helyet kell biztosítani épületek méretétől és funkciójától függően. Shoup szerint ez a parkolóhelyek nem optimális eloszlásához vezet, mivel sok épületben felesleges parkolók építésére sarkallja a tervezőket, máshol pedig pont ellenkezőleg.

Jó példa egyébként a Santa Monicában létestült “zöld parkolóház”, amelyet ugyan sokat bíráltak ezen elnevezésért, hiszen a parkolás és a környezetvédelem alapjáraton nem összeillő fogalmak. Azonban – teszi fel a kérdést jogosan Shoup – ha már autóhasználat, és ha már parkolás, miért ne épülhetnének zöldebb parkolóházak? A fent említett (és alább látható) kaliforniai parkolóház többek között természetes fényforrásokat, környezetbarát vízellátást alkalmaz. Ráadásul szerintem kimondottan pofásra is sikeredett.

További javaslata a parkolási díj fizetésének korszerűsítse annak érdekében, hogy a parkolási piac szabályai jobban tükrözzék a valóságot. A folyamatosan az aktuális telítettséghez alkalmazkodó árazás célja a “kereslet kínálat” egyensúly megteremtése.

Shoup szerint ugyanis kb. azóta nem fejlesztettek semmit a parkolóórákon, hogy azt 1932-ben (ő 1935-öt ír, de utánanéáztem, és három évvel korábban történt a “jeles esemény”) Oklahomában Carl C. Magee feltalálta. Persze megemlíti fejlesztésként a mobilparkolás lehetőségét, ami már nekünk sem újdonság.

Felhívja a figyelmet, hogy a parkolási helyek hiánya hatalmas forgalomért felelős. Egy felmérést szerint New York egy városrészében a piros lámpáknál megálló autósok 40 %-a csak parkolóhelyet keres.

Shoup különböző zónák kijelölését is fontosnak tartja, például a kereskedelmi egységeknek annyi parkolóhelyet kellene fentartaniuk, ahány szállítójárművel, kamionnal stb. számolnak átlagosan. Bárok és éttermek környékére pedig 10 parkolóhelyet javasol / 140 nm (üzlethelyiség).

Végül (és ez aztán itthon különösen aktuális) Shoup azt javasolja, hogy a parkolásból befolyó összeg az adott környékhez jusson vissza. A professzor arra is felhívja a figyelmet, hogy a fizetett szolgálati parkoló hely (vagy gépkocsi) arra motiválja az alkalmazottakat, hogy autóval járjanak dolgozni. Kivéve, ha ezt a támogatást megkaphatják tömegközlekedésre fordítható alternatív formában. Az üzenete egyszerű. Míg a parkolás egy szükséges rossz, addig a megfelelő szabályozással környezet- és város barátiabbá lehet tenni.

Itthon ugyan már évek óta rágjuk (akarom mondani, rágják) a gittet, de úgy látszik, még törvényi szabályozás sem elég a változáshoz. Most feltűnt már valamicske fény az alagút végén, az pedig már más kérdés, hogy az önkormányzatok magasról tesznek a parkolási törvényre.

jealousy

A világ 10 legérdekesebb víztornya

A víztorony mint olyan itthon kevesek fantáziáját mozgatja meg, a kivételt talán a 2008-ban átadott, egyedülálló módon aszimetrikus budafoki víztorony jelenti (erről pl itt meg itt).

Hogy a lentiek valóban a TOP-10 legérdekesebbek a világon, azt nem tudom, aki látott furábbakat, küldje el!

Az alábbi kukorica-torony 1931-ben épült a kukorica-termesztésben jeleskedő Minnesotában.

A texasi görögdinnye-torony a helyiek számára fontos gyümölcs előtt tiszteleg (az 1954-ben épült torony mellett még fesztivál és szépségverseny is megemlékezik róla.)

A Greenville-ben (Mississippi) 2005-ben épült torony a légierő veteránjainak állít emléket, éjjel LED-világítás borítja fényárba.

Circleville (Ohio) legnagyobb eseménye a minden októberben megrendezett tök-fesztivál, ami egyben az Államok 6. legnagyobb fesztiválja (állítólag…). Ebből adódóan a helyi víztorony mi lenne, mint egy nagy tök.

A pisai Ferdetorony pontos mását (ill. pontosan feleakkora mását) 1934-ben készítették el Nilesben (Illinois), a víztorony olyan jóra sikeredett, hogy azóta Pisa és az amerikai kisváros testvértelepülések lettek.

A dél-karolinai Gaffney-ben 1981-ben megépített “Peachoid” egy egyszerű fricska, mégozzá a szomszédos “Barack államként” is ismert Georgia felé. Az üzenete annyi, hogy valaha ez az állam Georgiát is meghaladta baracktermesztésben. Hát, OK 🙂

A tønderi (Dánia) víztorony különlegessége, hogy nem más üzemel benne (persze a víztorony mellett), mint a Dán Székmúzeum. Wow 🙂

Az angliai Thorpenessben 1923-ban emelt víztorony inkább toronyháznak álcázza magát – ügyesen.

A világ legnagyobb ketchup üvege több mint 51 m magas, és paradicsom helyett vizet tárolnak benne 1949-es megépülése óta. A tornyot egyébként G.S. Suppiger ketchup-palackozó állította anno.

És végül a kuwaiti víztornyok, amelyeket 1979-es megépítésük óta már számos alkalommal renováltak az országot ért sorozatos megszállások miatt. A tornyok a legidálisabb formában épültek, ami a víztárolást illeti – ez pedig a Svédországból származó gombamodell.

Itt még két torony, de ezek szerintem annyira nem érdekesek.

jealousy

Design napelem a kertben – forma és funkció egyben

Ha napelemekről beszélünk, többnyire mindenki azonnal a háztetőn “díszelgő” nagy fényes lapokra gondol. Lehet azonban másképp is, ahogy azt a többszörös díjnyertes Nectar Design cég legújabb terméke is mutatja.

A hatalmas virágra emlékeztető napkollektort a kaliforniai Long Beach egy kertvárosi iskolájánál helyezték üzembe – mint a képen is látható, a gyerekek legnagyobb csodálatára.

A “Solarflora” nevet viselő szoborszerű építmény három panelt tartlamaz, és teljes egészében helyi anyagokból készítették el egy közeli műhelyben. Az áráról egyik híradás sem tudott beszámolni, de a lelkesedés egyöntetű, ami nem is csoda.

Szerintem a hazai iskolások, óvodások sem vetnének meg pár hasonló (vagy pl. napelem-füles Mickey egeret formázó) szerkezetet a kertben, az energiaköltségeken spóroló önkormányzatról nem is beszélve.

jealousy

Luxus öko-tok az iPhone 4-hez

Már kezedben is az épp csak bemutatott iPhone 4? Akkor már csak egy designos “zöld” tok kell! Arra sem kellett sokáig várni, akinek a bambusz megfelel, innen már rendelheti is. Ráadásul még reklám áron, közel 100 dollár helyett most “csak” 50 dollárért vihető is.

A környezetbarát anyagokra fókuszáló oregoni vállalat, a grove tokja amúgy nem rossz első ránézésre, kérdéses számomra, hogy pl a szilikon-tokhoz képest mennyire törik (ok, ok, a szilikon miatt ide lehet kövezni…).

Bár bennem mindig felmerül, hogy rendben, természetes anyagból van egy ilyen cucc, de nem éppen ez mond ellent a környezetbarát kategóriának? Valamiből elő kell azt akkor állítani… Persze ha a később keletkező hulladékot nézzük, akkor érthető. Ilyen szempontból amúgy az új iPhone is “zöld-Phone”, mert kisebb lett jeletősen, hosszabb ideig is bírja az akksija, így kevesebb hulladék, kevesebb töltögetés.

És íme egy kis kedvcsináló választék a bambusz-csodákból. Hogy tetszik vagy sem, azt mindenki döntse el maga, szebbnek szebb a szilikonnál, a praktikumban kételkedem…

jealousy

Bajban a Nílus-delta – Top-design Agropolis a megoldás?

A Nílus-delta környékén (is) nagy baj van, erre már egy ideje figyelmeztetnek a kutatók. A felmelegedés hatására emelkedik a vízszint (20 cm-t 100 év alatt), a sós víz pedig nagyon komoly problémák elé állítja az ott élőket. Mind mezőgazdasági, mind turisztikai szempontból. Ráadásul Kairó és Alexandria környéke egyre népesebb, a terület nem képes fenntartani önmagát, Egyiptom egyre nagyobb mértékű élelmiszer-importra kényszerül.

Egy olasz tervező most nem akármilyen design-ötlettel rukkolt elő, valódi sci-fibe illő városmodellt vetett papírra. Marjan Colletti „Khataba” (Al Jadida)-terve nem más, mint egy „agropolis”, azaz egy félig urbánus, félig mezőgazdasági jellegű település.

A hangsúly természetesen az élelmiszer termelésen van, de emellett minden más szükséges infrastruktúra is rendelkezésre állna, így pl. iskolák, kulturális –és egyéb kereskedelmi intézmények. Khatabát és Kairót  egy gyorsvonat kötné össze, mindössze 30 perces menetidővel.

A városmodell teljesen önfenntartó módon működne, természetesen üvegházhatású gázok kibocsátása nélkül. Újrahasznosított hulladékot is használnának, így például háztartási szemetet, szennyvizet, amelyet pl. a környező földeken hasznosítanák ismét. A működtetésben a legnagyobb hangsúlyt a napenergia kapná, amelyben arrafelé ugyebár nincs hiány.

Azonban még ezt is fokoznák, az épületek homlokzata a tervek szerint ugyanis egy speciális új fejlesztésű, kvázi generátorként működő bevonattal készülne (kezelt/festett üvegfelületből, otikai kábelekből kialakított, sejtszerűen elhelyezett napelemek).

Mivel az egyik legnagyobb probléma az élelmiszer-beszerzés, ezért a terv lényege a fenntartható, környezetbarát élelmiszer előállítás, csak egy példa: a kör alakú termőföldeket állítólag gazdaságosabb lesz öntözni. További zöld szempont a termékek helyben való előállítása és fogyasztása is, hiszen így azokat nem kell utaztatni, főleg nem importálni.

A tervező szerint ez egyben a legfőbb vonzó tulajdonsága az agropolisnak földművesek, különböző iparosok szempontjából, hiszen itt helyben értékesíthetik, amit helyben termelnek meg. A tervező kimondottan számít a tehetősebb városlakókra is, akik a szennyezett Kairóból és Alexandriából így egy egészségesebb, zöldebb és modernebb környezetbe költözhetnének.

Szép tervek, nem vitás, bár a pár évvel ezelőtt kairói látogatás alapján ma elég nehezen tudok elképzelni egy ilyen űrközpont-szerű várost valahol a folyó-deltában… A finanszírozásáról már nem is beszélve.

Monitor-ebéd helyett heti egyszer ebédelj a szabadban! – Mozgalom

Ötletes kezdeményezés indult útnak a mai napon New Yorkból: a “Vedd vissza az ebédedet” mozgalom arra szólít fel minden monitorhoz ragadt dolgozót, hogy heti egyszer, szerdánként ebédeljen a szabadban.

Milyen igaz: gyakran fel sem tűnik valóban, hogy csak a mikrózás erejéig állunk fel a  monitor elől, és a doboz-kaját ugyanott görnyedve lapátoljuk be, meredve a képernyőre (lazításképp talán word doksit helyett egy érdekes blogot (khmmm 🙂 böngészve).

Nos, a mozgalomhoz csatlakozók a mai naptól minden szerdán összegyűlnek a manhattani Madison Square Parkban – valamint az Egyesült Államok bármely közparkjában – és együtt fogyasztják el ebédjüket a szabad levegőn.

Töldtődik a gyomor, töltődik az agy is.

A mozgalom elindítói szerint egy átlagos irodában dolgozó ember 20 percet vagy annál is kevesebbet tölt el ebédje elfogyasztásával. A “The way we’re working isn’t working” című könyv szerzője, Tony Schwarz szerint a mai munkastílus inkább hasonlít egy számítógép által végzett munkához, ami a munkát végzőn túl a munka minőségének sem tesz jót.

Én támogatom az ötletet, amíg az idő (és kinek-kinek a környéke) engedi, hajrá mindenki, szerdánként (de inkább már holnap) ki a parkba!

Hogy a zónaprökölttel ez nehézkes?! Lehet másképp is: a délután sem fog olyan álmosan telni, ha egyszer-egyszer átveszi a helyét egy friss zölddekkel teli szendvics, joghurt, dobozban gyümölcssaláta, limonádé, stb.


Kövess minket!


Facebook

Twitter

Ide írj nekünk!

greenpolis@gmail.com

HVG Goldenblog 2010 – 4. helyezés

Twitter

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.

Iratkozz fel, és minden zöldségről frissen értesítünk!

Csatlakozz a 12 követőhöz


%d blogger ezt kedveli: