Amszterdamról sokaknak a romantikus csatorna-rendszer jut eszébe elsőre (na jó, lehet, hogy csak másodikra . Ezeknek a szép látványnál sokkal fontosabb vízkezelő funkciójuk is van, a megfelelő működtetés nélkül a város rövid időn belül szó szerint megfulladna. Egészségügyi okokból a vizet heti háromszor forgatják meg, a város 14 zsilipének segítségével friss vizet engednek be az IJssel-tóból. Margot Krasojevic mindezek alapján elég jó ötlettel állt elő: egy víztisztító gyalogoshíddal.
Az elhasznált, szennyezett csatornavizet a híd acélcső-rendszere tisztítja meg, amíg átfolyik rajta, és különböző szűrökön keresztül tisztítva engedi vissza a csatornába. A gyalogoshíd egyébként egy kávézó-folyosónak is otthont ad, amelyben a víz alatt kávézhatunk, hála a belülről megerősített üvegfalaknak.
Nem mehetünk el természetesen poszt nélkül a Víz Világnapja mellett, hiába is folyik ez a csapból is, ugye - ez sajnos nem elég. Az a helyzet, hogy ilyenkor egyfajta “vizes valentin napként”, mindenkinek egy percre eszébe jut, hogy “huha, este majd elzárom a vizet fogmosás közben”, aztán ennyi. És jó esetben talán eszébe is jut az illetőnek.
Alább a GREENFLOW független környezetpolitikai műhely jóvoltából egy jó kis összefoglalását olvashatjátok (és nézhetitek meg videón is) annak, hogyan is kéne kezelnünk fenntartható módon vizeinket és miként kéne megfelelő tájgazdálkodást folytatni, hogy a következő generációk se szenvedjenek hiányt tiszta ivóvízben.
Gyors vízelvezetés helyett a víz ország területén való tartása, értékvédő tájgazdálkodás kialakítása a megoldás
A Víz Világnapján szükséges arra felhívni a figyelmet, hogy noha hazánkban tavasszal a lakosság negyedét érintő árvízi és belvízi katasztrófák valószínűleg elmaradnak, a fenntartható vízgazdálkodás továbbra is stratégiai fontosságú feladat. A kisebb csapadékmennyiség miatt idén is a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonló szárazsággal kell várhatóan megküzdeni. A GREENFLOW környezetpolitikai műhely szerint fontos lépés lenne a vizet az ország területén tartani ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelésével a gyors vízelvezetés legyen az egyetlen cél.
Hazánk – földrajzi elhelyezkedése miatt – igen sérülékeny környezetvédelmi szempontból. Folyóvizeink – egy kivétellel – mind más országokban erednek és hozzák magukkal az ott keletkező szennyezést. A folyók vízgyűjtőinek felső szakaszán a nem fenntartható gazdálkodás eredményeként évről évre egyre nagyobb árvizekkel kell szembesülnünk, amely a lakosság negyedét veszélyezteti. Ezzel egyidejűleg ma már a víz, mint fontos nemzeti kincs, szerepe egyre inkább felértékelődik, így az árvízi védekezés mellett fontos szempont a víz mennyiségének védelme, az ország határain belül tartása is.
Az időjáráshoz kapcsolódó egyes természeti katasztrófák gyakorisága – a globális trendekkel egyezően – hazánkban is megnőtt. Így rekordszintű tiszai és dunai árvizek ellen kellett védekezni az elmúlt években, ugyanakkor a csapadék éves mennyisége csökken. Elsősorban az őszi-téli és tavaszi csapadék kisebb mennyisége miatt idén is várhatóan szárazsággal, egyes felszíni vizeink (elsősorban nagy tavaink) tekintetében a 10 évvel ezelőtti helyzethez hasonlóan jelentős vízállás problémával kell megküzdenünk.
A kérdés továbbra is adott: hogyan lehet megőrizni stratégiai vízkészletünket mennyiségi és minőségi szempontból úgy, hogy adott esetben az árvizek és belvizek időszakában a túlzott vízmennyiség okoz problémát, majd rövid idővel utána, vagy azzal egy időben az ország más területén már az aszállyal kell megküzdenünk? A megoldás a vízkészletek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználat.
Gyors vízelvezetés helyett a vízmennyiség országon belül tartása legyen a cél
Mint azt Őri István, a GREENFLOW környezetpolitikai műhely vezetője elmondta: Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a bővizes időszakokban a kiépített tározókban és ideiglenes tározókban (a folyók régi, természetes állapotának visszaállításával) a vizet az ország területén kell tartani, ahelyett, hogy a töltések magasságának állandó emelése mellett a gyors vízelvezetés lenne a cél.
Az így visszatartott vízhez azonban alkalmazkodni kell: a szükséges mezőgazdasági, belvíz-elvezetési gyakorlati változások elősegítése mellett továbbra is fontos az árvízi biztonság növelése. Az elkövetkező években mind az árvízi kockázat csökkentésének, mind a vizek levonulásának időbeli kiegyenlítése, mind az aszályok hatásainak enyhítése céljából jelentős fejlesztéseket kell végrehajtani, úgy, hogy a vízben bő időszakokban nem a gyors elvezetést, hanem a vízmegtartást kell szorgalmazni. Ezt a fenntartható vízgazdálkodással és az ehhez kapcsolódó, alkalmazkodó tájgazdálkodással együtt lehet elérni.
Őri István szerint összességében a cél az integrált vízgazdálkodás megvalósításához takarékos, értékvédő (táj)gazdálkodás kialakítása, az erőforrások következő generációk számára való megtartása, úgy, hogy az EU és hazai szabályozás segítségével a mennyiségi és minőségi követelményeken túlmenően az egyes vízgyűjtők komplex vízgazdálkodása – beleértve a vízvisszatartást is– megvalósuljon.
A vizekkel kapcsolatos fenntarthatósági célok a következők:
a természetes és mesterséges vízkörforgás mennyiségi és minőségi összehangolása,
a vizek védelméhez alkalmazkodó fenntartható mezőgazdasági gyakorlat,
az egészséges ivóvíz biztosítása, a szennyvíz-elvezetés és - kezelés megoldása, a vizek szennyezésének elkerülése,
elegendő víz biztosítása a természetes élőhelyek számára.
Melyek lehetnek a bővizes időszakban visszatartott vizekhez alkalmazkodó mezőgazdaság, vidékfejlesztés eszközei? Például:
A táji adottságoknak megfelelő gazdálkodási formák (pl. hagyományos ártéri gazdálkodás) újraélesztése, integrálása a vidékfejlesztési politikába.
Az adottságoknak a jelenleginél jobban megfelelő mezőgazdasági gyakorlat támogatása, a hosszú ideig vízzel borított területekhez alkalmazkodó mezőgazdasági termékstruktúra (állattenyésztés, megújuló energiahordozók, stb.).
Ökoturizmus, víziturizmus fejlesztése, a vízhez kapcsolódó különlegesen kedvező adottságok (természetes gyógytényezők) védelme.
Helyzetértékelés (a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Stratégia alapján)
„A helyzetértékeléshez szükséges tudni, hogy felszíni vizeink közül a folyók vízminősége elfogadható, nagy tavaink vízminősége javult, a kisvízfolyások állapota azonban kedvezőtlenebb, mert terhelésük esetenként jóval meghaladja öntisztuló képességük mértékét. A folyók vízszállító képességének fenntartása fontos feladat, aminek jelentőségét növeli az árvizek gyakoriságának és a víz mennyiségének növekedése által okozott veszély.
A felszín alatti vizek minőségét a mezőgazdasági és ipari termelés hátramaradt szennyeződései továbbra is veszélyeztetik. Magyarországon a környezetvédelmi szempontok által különösen érintett nitrát-érzékeny terület több mint 4, 4 millió ha, ebből 2,7 millió ha mezőgazdasági terület. Vizeink általános minőségét sikerült javítani az elmúlt két évtizedben. Hazai vizeink szennyezettsége ugyanakkor nem csak tőlünk függ, mert a vízkészlet nagy része külföldről érkezik. Pozitív hatása volt a csökkenő ipari hűtővíz-felhasználásnak, az élővizeket védő szabályozásnak, a csatornázás-szennyvíztisztítás bővülésének és egyes területeken a mezőgazdasági tevékenység csökkenésének (Balaton). Vízkészleteink azonban továbbra is veszélyeztetettek, különösen az éghajlatváltozás várható hatásaként fellépő gyakoribb aszályok és csökkenő átlag-csapadék mennyiség tükrében.
Természetvédelmi szempontból is fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű víz vizes élőhelyeken való megtartása. A vizes élőhelyek helyreállításánál az elsődleges feladat az adott élőhelytípusnak megfelelő mennyiségű és kémiai összetételű víz utánpótlásának biztosítása. A restaurációhoz sokszor elegendő a terület belvízmentesítésére szolgáló árkok vízlevezető kapacitásának csökkentése. A helyreállítást segítheti a hagyományos tó- és nádgazdálkodás alkalmazása.”
Hogy 2012 decemberében eljön-e a világvége, azt majd megtudjuk akkor, mindenesetre ha vízözön lesz, lenne hova menekülni. Feltéve, hogy szériagyártásban épülne a szerb designerek, Aleksandar Joksimovic and Jelena Nikolic által tervezett úszó város, a modern Noé bárkája. Az eVolo Magazin 2012-es Skyscraper pályázatán bemutatott projekt teljesen alkalmas lenne a rajta élő emberek ellátására egy természeti katasztrófa esetén, a teljesen önfenntartó, úszó sziget/gigantikus bárka saját maga termelné meg a szükséges áramot, teraszos földművelés zajlana rajta, összegyűjtené az esővizet.
A bárka alja mesterséges korallal lenne borítva, ezzel is támogatva a tengeri élővilág odagyűlését, az óceánra tervezett sziget felső része pedig elég magas lenne a viharok, nagyobb hullámok megfékezéséhez. Ha mégis gigantikus tsunami közeledne, a lakók a bárka belsejében elhelyezett kis “biztonsági kapszulákban” húzhatnák meg magukat.
Klímakutatók – és persze a hollywoodi katasztrófafilmek – régóta figyelmeztetnek az éghajlatváltozás egyik fontos, főleg a part menti városokban élőket veszélyeztető hatására, a vízszintemelkedésre. Az egyre szélsőségesebb időjárással pedig a gyakori árvizek is együtt járnak. Erre kínál igen mutatós megoldást Anglia első kétéltű lakóháza, amelynek építésére nemrég kapta meg az engedélyt a Baca Architects. A vízszint változásaira folyamatosan reagáló, 70 nm-es tesztház a Temze partján, Buckinghamshire-ben épül majd fel.
Száraz időszakban a ház szilárdan áll majd az alapzatán, azonban amint emelkedik a vízszint, az épület felemelkedik azzal együtt, és egyfajta “bójaként” lebeg majd a helyén, megfelelően rögzítve. A hírek szerint a nagy mennyiségben leesett hó nemsokára itthon is újabb áradásokhoz vezet sajnos. Ártani biztos nem ártana figyelemmel kísérni a brit tesztház sorsát és itthon is meggondolni alkalmazását. Az árát gondolom megkérik persze, de ismerve az áradások okozta károkat, pár év alatt megtérülhetne.
Formabontó víztisztító körforgalmat adtak át egy Illinois-i városban, Normalben, amelynek beszédes nevével ellentétben így egy távolról sem “normális” közlekedési csomópontja lett – a szó jó értelmében. Ismert, hogy a körforgalmak 90%-al csökkentik a balesetek esélyt a hagyományos kereszteződésekhez képest, valamint a dugók csökkentésében is segítenek, azonban ez az új körforgalom ennél többet nyújt.
A körforgalom ugyanis nem csak látványra egyedi, de egyben zöld közösségi térként és víztisztítóként is szolgál – a környező utcákból ide folyó csapadékot szűrik meg és használják fel újra. Feltehető a kérdés: de minek is szűrni a csapadékot? Nos, a városi környezetben utcára hulló eső jelentős része nem tud a földbe szivárogni, így természetesen alsóbb utcák, terek felé keresi útját (a csatornákon kívül), és így alaposan szennyeződik “útja során”.
A vizet UV-sugárral tisztítják meg a különböző organizmusoktól – mindenféle káros kemikáliák nélkül dolgoznak tehát. A vizet ezután a növények közé “pumpálják”, amelyek egy újabb szűrőként, és persze parkként is szolgálnak. A víz ezután “medencékbe” kerül, amelyet már a járókelők élvezhetnek, a körforgalom belül ugyanis dekoratív közösségi térként is funkcionál fa sétányokkal. Az innen kikerülő tisztított vizet ezután a környék növényeinek, parkjainak locsolására is használják.
Aki többet akar a működésről tudni, innen letölthető az anyag. Én személy szerint nagyon szívesen látnék valami hasonlót pl akár a Lánchíd előtti kerengő helyén, vagy bárhol, ahol a közönség is használhatná…
. Ezeknek a szép látványnál sokkal fontosabb vízkezelő funkciójuk is van, a megfelelő működtetés nélkül a város rövid időn belül szó szerint megfulladna. Egészségügyi okokból a vizet heti háromszor forgatják meg, a város 14 zsilipének segítségével friss vizet engednek be az IJssel-tóból. Margot Krasojevic mindezek alapján elég jó ötlettel állt elő: egy víztisztító gyalogoshíddal.
