Úgy tűnik, vége lehet lassan az éveken át, embertelen pénzből épülő hidak korának, skót fejlesztők bebizonyították, hogy lehet sokkal gyorsabban, sokkal olcsóbban, és sokkal zöldebben. Naponta mutatnak be újabb és újabb tárgyakat, amelyek újrafelhasznált anyagokból készültek, és egyre kevésbé meglepő már, ha egy táska használt kerékbelsőből gyártódott. Most viszont szerintem egy nagyon egyedi megoldással épült gyalogoshidat adták át Skóciában: a Tweed River fölött átnyúló strapabíró híd ugyanis teljes egészében használt PET-palackokból épült, mindössze két hét alatt.
Az ötletgazdákra persze eleinte furán néztek, de mivel extra gyorsan elkészült, áll és virul, most már mindenki örül a csak minimális gondoskodásra igényt tartó hídnak, ami se nem rozsdásodik, és egy csepp festéket sem igényel. Milyen szuper megoldás lenne egy ilyen a Dunára, hm?
Az Európában egyedülálló létesítményhez 50 tonna palackot használtak fel, és mint azt a lenti képek is mutatják, komoly súlyú járműveket is elbír a gyalogosoknak szánt híd.
Te is jártál már úgy, hogy a fele Caffe Latte ott lötyögött a papírpohárban, kidobtad, de közben arra gondoltál – ez valakinek talán jól esne? Nos erre ad “választ” a Toss with Care teszt-projekt NY-ban. Egyelőre nem tudtam még eldönteni – ez szuper jó ötlet, vagy inkább megalázó. De az álszenteskedésnek nem engedve: inkább előbbi. Nicole Howellt, a neves NY-i Pratt Institute for Design végzősét a hajléktalan-világ “inspirálta”, nekik tervezte az alábbi többfunkciós, nem éppen hagyományos szelektív kukát. Az alkotás célja a naponta több tonna, szemétben végző, azonban fogyasztható étel/ital “megkímélése” a rászorulóknak. Persze, ebben a formában egyelőre csak kis lépésben.
Ha másra nem, arra már is biztosan jó lenne, hogy elgondolkodjunk – mennyi felesleges élelmiszert vásárolunk majd dobunk ki minden héten. A kávés-pohár tartó pedig különösen szimpatikus ötlet, különösen az utcán csakis literes Starbucks pohárral rohanók városában.
Esőre nagyon megtetszett ez a teszt-projekt (és csak alaposabban utána olvasva, a kommenteket böngészve bizonytalanodtam el), mert már számtalanszor jártam úgy, hogy nem bírtam megenni valaminek a felét, és sajnáltam kidobni, de egy hajléktalan kezébe adni direkt – na az is kínos. Ez végeredményben egy indirekt megoldás, akárhogy is megy a szüttyögés sok kommentben más oldalakon, hogy ez mennyire megalázza azokat, akik onnan veszik ki.
És íme egy kis videó a projektről – ahogy a meghagyott ebéd és az éhes ember egymásra találnak. Tetszik.
Nincs is annál “jobb”, mint kora reggel a hangosan pöfögő kukásautóra ébredni. Franciaországban május 12-től ennek vége – ugyanis szupercsendes, elektromos kukáskocsikra cserélik az összes járművet az országban.
A hírek szerint először a Párizs környéki Courbevoie 70.000 lakosa élvezheti majd, és ezután fokozatosan térnek át az új gyűjtőautókra az egész országban. A járművek a Dow Kokam által fejlesztett legújabb, lítium-ion (Li-ion) technológiával futnak majd, ezzel az akkumulátorral állítólag 8 órát is elmennek majd egyhuzamban. A kukásautók teljes mértékben computer-vezéreltek lesznek, a sofőr folyamatosan monitoron követheti nyomon, mit csinálnak hátul a kollégák, tehát vége a visszapillantó tükörben sasolós időknek. Az év végéig a hulladékfeldolgozást kezelő SITA France 11 járművet tervez üzembe helyezni, és ezt követi majd az ország teljes beterítése és cseréje.
Bár már korábban írtam egy posztot iPhone 4 öko-tok témában, az ott bemutatott luxus-tokkal ellentétben most egy újrahasznosított anyagból készült elég pofás, limitált kreációra akadtam, február 21-től kapható, kérdés, az 50 darabból maradt-e még.
Az exkluzív széria Lindsay Jo Holmes (MapleXO) munkája, aki gördeszkákból készít ékszereket, kiegészítőket. Általában. Most éppen iPhone 4 tokokban születnek újjá a már kidobásra ítélt deszkák.
Mivel mindössze 50 darab tokról beszélünk, ezért a limitált szériát jelen esetben komolyan kell vennie annak, aki szerezni akar egyet magának. A félszáz csíkos design-tok 300 gördeszkából készült el a legváltozatosabb színekben. Mindegyik valóban egyedi darab, így garantáltan nem jön szembe az utcán.
Közeledik a karácsony, aminek az egyik központi eleme (az embertelen mennyiségű kaján túl) a karácsonyfa. A zöldek pedig el is érkeztek a nagy dilemmához: akkor óvjuk a környezetet, ha műfenyőt állítunk be a szoba közepére; ha egy kvázi halott fát aggatunk tele gömbökkel; vagy ha egy élő, gyökeres egyedet kényszerítünk be a 25 fokos (azaz neki trópusi) lakásunkba. A kérdés tehát nem egyszerű.
Az amerikai National Christmas Tree Association szerint (mert hogy ilyen is van ám…) 29 millió háztartásban valódi fenyőt állítanak fel. Ezeknek a fáknak a legnagyobb része már “fenyőfa-telepeken” növekszik, ergo erdőirtással nem jár (a szó hagyományos értelmében), azonban szállítani kell, sokszor elég sokat, és az ünnepek után a szeméthalom tetején kötnek ki.
A műfenyőket ugyan csak egyszer kell megvenni, és onnan évekre be vagyunk biztosítva, DE… ezek a “fák” Kínában készülnek 90%-ban, azaz sokkal többet kell utaztatni őket a világ különböző pontjára. Továbbá többnyire PVC (polyvinyl chloride) az alapanyaguk, ami már önmagában visszatartó lehet – ezek ugyanis évszázadokig bomladoznak majd, ha a család megunja. A kutatás szerint az amerikai otthonok 70%-a dönt egyébként a műfenyő mellett.
Összességében tehát a műfenyő jó választás azoknak, akik nem akarják évente cserélgetni a “legújabb” modellre, mert így sok 100/1000 km-t és így benzint spórolnak meg az igazi fenyő szállításával szemben. Általános, mindenkinek megfelelő zöld megoldás tehát nincs, kinek mi…
Ha a valódi fenyő mellett döntünk, fontos, hogy helyben (vagy minél közelebb) nevelt fát vegyünk, amit nem kell sokat szállítani. Ha pedig már kiszolgálta az idejét, lehetőség szerint ne a ház elé vágjuk ki, hanem komposztáljuk: vigyük ki a telekre, vagy adjuk oda egy kertes házzal rendelkező rokonnak, aki fel tudja használni.
Ha pedig élő, gyökeres/földlabdás fenyőt veszünk, gondoljuk ki előre, hova ültethetjük ki. Ha nincs kertünk, sem a ház előtt olyan szakasz, ahol jól meglenne, akkor adományozzuk oda egy környékbeli iskolának, ovinak stb. És van még egy alternatív megoldás is: a kerti fát is feldíszíthetjük, és az ablakon át élvezhetjük a karácsonyi hangulatot.
Ha csigák öntik el a kertet, annak – az étterem-beszállítókon kívül – általában senki nem örül. November 18-tól Miamit mégis elárasztják a csigák – nem is akármilyenek, 45 db hatalmas műanyag pink csiga érkezik Olaszországból. A fenntarthatóság mellett elkötelezett olasz Cracking Art Group “RE-Generation” elnevezésű projektjének csigái újrahasznosított műanyagból készültek, és Miami forgalmas csomópontjain láthatóak majd egészen 2011. januárjáig.
Miami Beach polgármestere, Matti Bower arra hívta fel a figyelmet a csiga-projekt kapcsán, hogy a szelektív hulladékgyűjtés, valamint az újrahasznosítás mára annyira a kultúra része lett (jó nekik…), hogy könnyű róla megfeledkezni. Ezek a pink jószágok viszont szerinte mindenkit megállítanak majd egy percre, és elgondolkodtatnak, hogy mindig lehet egy kicsit többet tenni. A Floridába érkező csigák némelyike napelemes megvilágítást is kap.
Akit bővebben érdekel, alábbi egy kis videó, amiben a Miami felé közelítő csigákról is szó esik.
Az biztos, hogy a városlakók körében megosztóak lesznek a nem mindennapi alkotások, de érdekesnek érdekes, azt el kell ismerni, és Miami hangulatához illeszkednek is. Nekem személy szerint egyébként tetszik, kíváncsi lennék, Budapesten mit váltanának ki .
Környezetbarát, harmad annyiba kerül a városnak, ráadásul cuki is – ezek az előnyei a lovak/szamarak által húzott kukás-szekereknek a kukásautókkal szemben. Mára több mint 60 francia városban (de Szicíliában is) találkozhatnak a lakosok reggelente pöfögő teherautók helyett lovaskocsikkal. Egy teherautó éves költsége 5000-7000 euró (+ meg is kell venni 25.000-ért), egy szamáré 1000-1500 euró (ráadásul tovább is él, nem csak 4-5 évig használatos ).
Az újrahasznosításra kerülő háztartási szemetet szállító nagy kukáskocsik – a kisebb, középkori utcákkal rendelkező településeken – rendszeresen elállták a forgalmat, szennyezték a levegőt, azaz semmilyen szempontból nem voltak praktikusak. Ekkor merült fel, hogy van megoldás, és ha valami bioüzemanyaggal megy kizárólag, na az a lovaskocsi.
Az egyik ilyen város a délkeleti országrészben található Perpignan nagyváros melletti Peyrestortes, amely valóban egy középkorban játszódó film díszletéül szolgálhatna. A polgármester, Jean Baptiste szerint a lovas kukáskocsi nem csak zöld, de költséghatékony megoldás is a mai kemény gazdasági időkben. Mint elmondta, fogta magát, eladta a kukáskocsikat, és helyette vett két igáslovat.
Hasonlóképpen vélekedik Saint Prix polgármestere, Jean-Pierre Enjalbert is, aki szerint ráadásul a lakosság tudatos, felelős hozzáállását is növeli az, ha a kerti/háztartási hulladékért pacik állítanak be. Ő konkrét összeget is említ: amíg korábban 107 euróba került tonnánként a hulladék feldolgozása a szállítással együtt, most, hogy a lakosság többet komposztál és lovaskocsik álltak be a teherautók helyett, már csak 37 eurót kell fizetniük tonnánként. A többi között sikeresen fut a lovas-projekt Trouville-ben, Vendargues-ben is.
Sőt, az ötlet már Szicíliában is bevált korábban. Castelbuono városának polgármestere, Mario Cicero 2007-ben állított munkába szamarakat. A lakosság szkeptikus volt, de 3 év alatt 34%-ot spóroltak a szemétszállításon. Azóta Mario még több szamarat vett, a lakosság pedig támogatja.
Persze voltak városok, ahol pár hónap után csődöt mondott a projekt. A projektben úttörő Sita szerint (Franciaország egyik legnagyobb hulladékkezelő vállalata) a kudarc vagy a települési viszonyok, vagy lovak alkalmatlansága miatt, vagy pedig a kocsivezetők felkészületlensége miatt történhet meg. A legjobban ez a rendszer szűkebb utcákkal rendelkező, laposabb, kisebb településeken működik, ahol 20 km-es kört kell bejárnia egy-egy kocsinak.
Sokáig Kaliforniában volt várható állami szinten a zacskó-ellenes törvény bevezetése, azonban végül a “Golden State-en” még a zöld Terminátornak sem sikerült keresztülvernie azt. A szenátus szerint ugyanis “az állam túl messze ment, az embereket korlátozza a szabad döntésben”.
Ehhez egy info: csak Kaliforniában évente 19 milliárd zacskót fogyasztanak, fejenként 552 darabot átlagosan, és ezek darabja 3-400 év alatt bomlik le. Hát ehhez a “bölcs” döntéshez no comment, győzött most a műanyag-lobbi, az állam – és az ország – egyes városaiban azért életbe lépett már hasonló.
A zacskóhasználatot pénzbüntetéssel korlátozó mozgalom már korábban elindult olyan országokban, mint a Dél-afrikai Köztársaság, Írország, sőt, Kína. Utóbbi 2008-ban tiltotta meg a bevásárlóközpontok, üzletek és piacok üzemeltetői számára, hogy vevőiket ingyenesen adott műanyagszatyrokkal szolgálják ki. 40 milliárd darabbal csökkent is a szatyormennyiség.
San Francisco volt az első város az Egyesült Államokban (2007), ahol “büntetést” kell fizetni a zacskókért. Ehhez csatlakozott Malibu, Fairfax és Palo Alto, valamint az év elejtétől Washington D.C. (igaz, csak 5 centes büntetéssel) és most pár hónap múlva követi őket a texasi Brownsville is.
Jó texasiak módjára keményen indítanak: Brownsville-ben várható a legnagyobb “visszatartó büntetés”, 2011. január 5-től 1$-ral (kb. 225 F-tal) többet kell fizetni midenért, amihez szatyrot igényel valaki – felmentést csak a gyógyszertárak, vasárú kereskedések, valamint a tisztítók kapnak (hogy ez a lista hogy állt össze, azt nem tudom…). Nagyarányú csökkenés várható a zacskóhasználatban azt figyelembe véve, hogy Washigton D.C.-ben az 5 centes adó is 50%-os csökkenést idézett elő.
Európában is számos országban adóztatják meg a műanyagszatyrokat, így Olaszországban, Belgiumban, Svájcban, Németországban, Hollandiában és Spanyolországban is.
Alább egy nagyon-nagyon jó film, a “Plastic Bag”. Érdemes…
Ami Magyarországot illeti, naponta (!) 1,3 millió műanyag szatyor kerül forgalomba és 20 percig vannak használatban. A hazai 2005-ös termékdíjrendszer beveztése már egy lépés volt (2009-ben módosították), de ez nem nagyon tartja vissza a bevásárlóközpontokat az osztogatástól. A Tescoban némi eredményét személy szerint láttam, ha jól emlékszem 5 Ft-ot kérnek most már minden szatyorért, ami némi visszatartó erővel bír a korábbi határtalanul osztogatott zacskóhalmokkal szemben, de pl. a DM-ben azt kell külön jeleznem, hogy NEM, nem kérek szatyrot.
A magam részéről el tudnám fogadni a texasi 1 $-os szintű adót is, az már talán visszatartó erővel bírna.
Egy szingapúri turista minden bizonnyal szívrohamot kapna Seattle alábbi látványossága láttán – hiszen gyors fejszámolással is több ezer dollárnyi büntetés tárulna a szeme elé. Szingapúrban ugyanis tilos rágózni, az eldobott rágógumi után maradó folt és kosz miatt. Nem úgy Seattle-ben.
Sőt, itt már fel is hagytak a falra ragaszgatott alternatív graffitik kapargatásával – hagyták folyni (ill. ragadni) a dolgokat a maguk útján. És ami létrejött, az gyorsan a város egyik fő nevezetességévé nőtte ki magát.
A Seattle-i Post Alley mentén 15 méter hosszan elterülő (és folyamatosan növekvő) “Gum Wall” mára kész zarándokhely lett, például (számomra azért furcsamód…) esküvői fotózást is tartanak előtte. Az egész 1993 körül indult, amikor is a közeli színházba sorban állók unalmukban elkezdték az ízét vesztett rágókat a falra ragasztgatni.
A tulajok egy ideig harcoltak, szó szerint kaparták a falat… majd 1998 körül feladták. Ekkor ugyanis már többeknek feltűnt, hogy sok ember nem az előadásokra érkezik, hanem a falat megbámulni/csodálni – kinek-kinek ízlése szerint. És a híre azóta is dagad, akár egy rágólufi, például már filmhelyszínként is szolgált Jennifer Aniston és Aaron Eckhart amúgy feleljthető Derült Égből Szerelem c. darabjához.
A falat a CNN 2009-ben a világ 5 legfertőzőbb turista látványossága közé választotta, bár arról megoszlanak a vélemények, hogy az emberi szájban jól tenyésző baktériumok milyen hosszú időt képesek túlélni a betonfalon. A rágók mindenesetre jól tartják magukat, sem fagy, sem eső nem nagy hat rájuk. A hőséggel viszont már meggyűlik a bajuk, sorban potyognak le, de persze utánpótlás folyamatosan érkezik.
Nos, mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy a street-art ilyen megnyilvánulása bejön-e neki vagy sem, érdekesnek azonban érdekes.
Clevelandben (Ohio) nem szórakoznak tovább a lakosság finom ösztönzésével, ami a szelektív hulladékgyűjtést illeti. A város ugyanis olyan high-tech hulladékgyűjtő rendszer bevezetésén dolgozik, amely érzékelni és jelezni fogja, ha a lakos nem szelektál rendesen és főleg rendszeresen. Aki pedig így tenne, annak 100 $-ja bánja majd. A rendszer kiépítése nem kevés pénzbe kerül, de még így is spórol vele a városvezetés.
A szemetesek microchipes jelzőrendszerrel működnek, amin keresztül a helyi “közterületesek” ellenőrizni tudják majd, hogy az ott lakók milyen rendszerességgel “csekkoltak be” kártyájukkal a papír, -üveg, vagy műanyaggyűjtő kukákba.
Ha ez nem történik meg rendszeres időközönként, a szemétszállítóknak joguk lesz áttekinteni alaposan az adott blokk kukáit – így ellenőrizve, hogy megfelelően szelektálják-e a háztartási hulladékot. És ha ekkor kiderül, hogy magasról tesznek a szelektálásra – akkor akár 100 dollárral is könnyebb lehet a bankszámlájuk. Ha ugyanis a sima kukákban meghaladja a 10%-ot az egyébként újrafelhasználható hulladék aránya, a büntetés életbe is léphet.
Soknak tűnik ez a 100 $-os büntetés? Nem annyira, ha azt vesszük, hogy San Franciscoban 500 $ a bünti, ha valaki könnyedén kezeli a szelektív-témát.
A rendszer elindítása nem olcsó, de így is megéri a városnak, hiszen a hulladék feldolgozása tonnánként 30 $-ba kerül, addig az újrahasznosított hulladék tonnájáért 26 $-t kasszírozhatnak. A szelektív hulladékgyűjtés tehát nem kedvkérdése lesz ezentúl, a pilot-projekt már 2007-ben elindult 15,000 kuka szétosztásával, és 2,5 millió dollár befektetéssel (25,000 új kuka telepítésével) most tovább folytatódik.
A cél az, hogy addig újabb 25,000 kukát telepítsenek minden évben, amíg Cleveland minden egyes háztartása nem rendelkezik majd egy új high-tech szemetessel vagy egy régi, de microchippel felszerelt tárolóval.
Mint azt Ronnie Owens (Waste Collection Commissioner) elmondta: a lakosság tájékoztatása érdekében aktív kampányba kezdenek. Hangsúlyozta: a településen mindenki tudja nagyjából, hogy a környékén kik azok, akik semmibe veszik a szelektív hulladékgyűjtést. Így most ezek a lakók sem sokáig ragaszkodnak majd rossz szokásaikhoz.
.
